A hétvégén az NB I/B nyugati csoportjában a bajnoki címre is esélyes, 100%-os mutatóval rendelkező Szombathelyi KKA csapatát fogadtuk Tatán. Továbbra sem állt a csapat rendelkezésére Kaposvári Anita, akire hosszabb pihenő vár, illetve Markos Réka, aki bokasérülés miatt nem tudta vállalni a játékot.

Stadler – Előd – Kosik – Takács – Szabó – Forgács – Kemenczik összeállításban kezdtük a mérkőzést. A vendégek esélyeshez méltón már az első pillanattól kezdve, komoly iramot diktáltak. 2-2 után fokozatosan növelték előnyüket, sebességük mellett azt is ki kell emelnünk, hogy magasságban és tömegben sem volt egy súlycsoportban a két csapat.

Az első 10 perc után 4-9-es állásnál egy időkérés segítségével némileg rendeztük a sorokat és többször is sikerült kivédekezni egy-egy lendületes vas megyei támadást. Ennek köszönhetően sikerült három gólra felzárkózni Kemenczik Martina góljával (7-10).

A Szombathely ekkor áttért 7-6 elleni játékra, ami tovább nehezítette a dolgunkat védekezésben és ugyan becsülettel küzdöttünk, de gyakran sakk matt helyzetig játszották támadásaikat. Ez különösen az első félidő utolsó 6 percére volt igaz, ezt a szakaszt 7-1-re nyerték. Így a találkozót eldöntve vonulhattak pihenőre (12-24).

A második harminc perc elején hasonlóan folytatódott a találkozó, mint ahogy az az első játékrészben véget ért. 14-27-es vendégvezetésnél a Szombathely néhányat cserélt. Az új játékosok fizikuma némileg elmaradt a kezdő játékosokétól, így őket már sokkal jobban tudtuk kezelni védekezésben. S mivel nekünk az NB I/B-ben minden pályán töltött perc fontos, ezért továbbra is nagy erőket mozgósítottunk a kialakult nagy különbség ellenére. Igaz hogy ezután is néha becsúszott olykor egy elkerülhető hiba, de lelkesen, mindent beleadva és bátran játszottunk.

Kosik Adél, Imrei Nóra és Takács Angéla szinte felváltva szerezték góljainkat, miközben a vendégek egyre ritkábban tudták bevenni a több ziccert is hárító Stadler Mercédesz kapuját. Kár volt, hogy az utolsó 4 percben nem sikerült betalálnunk, hiszen akkor még közelebb férkőzhettünk volna a csoport talán legerősebb csapatához. Azonban a mérkőzés végén így is megérdemelten zúgott a vastaps, hiszen a lányok mindent megtettek a találkozón, amire erejükből tellett!

Végeredmény
Dorogi ESE – Szombathelyi KKA 29-37 (12-24)
Tata, 150 néző

Összeállítás: Stadler Mercédesz (kapus) – Előd Nikoletta 1 gól, KOSIK Adél 8 gól, Szabó Janka 5 gól, Takács Angéla 4 gól, Forgács Klaudia 3 gól, Kemenczik Martina 3 gól.

Cserék: Mátyás Viktória (kapus) – Imrei Nóra 4 gól, Törőcsik Zsófia 1 gól, Tolvaj Dorka, Molnár Eszter, Turák Antónia, Tolvaj Gréta, Kaposvári Anita.

Bona Gergő: „Végre megint jó felfogásban kézilabdáztunk és egy jó mérkőzést játszottunk a Szombathellyel. Nyilvánvaló, hogy a vendégek az NB I-be igyekeznek, tehát nem a mi kategóriánkat képviselik. Mégis sikerült egy látványos, gyors mérkőzést játszani ellenük. Rengeteg szép kidolgozott támadást vezettünk és ezekből látványos gólokat szereztünk. Sokat fejlődtünk az elmúlt szezonhoz képest és ezt nagyon jó látni és tapasztalni!”

Ifjúsági mérkőzés

Gyakorlatilag állórajtot vettünk a találkozó elején. Nyitott védekezésünk jól működött és a megszerzett labdákból könnyű gólokat szereztünk (7-1). Ezután túlzottan is megnyugodtak a lányok és jó néhány fegyelmezetlenségnek köszönhetően a vendégek megkezdték a felzárkózást. Nem sokon múlott, hogy nem egyenlítettek ki a szombathelyiek a félidőre (17-16).

A második félidőben 20-18-as dorogi vezetésnél kezdődött a rémálom. Minden vendéglövés gólt eredményezett, a dorogi kapusok nem igazán álltak a helyzet magaslatán. A mezőny játékosok pedig sajnos elfáradtak, így nem tudtuk itthon tartani a két pontot a rangadón.

Végeredmény
Dorogi ESE – Szombathelyi KKA 27-32(17-16)

Összeállítás: Mátyás Viktória (kapus) – IMREI Nóra 10 gól, Molnár Eszter 5 gól, Tolvaj Gréta 1 gól, TOLVAJ Dorka 5 gól, Forgács Klaudia 5 gól, Turák Antónia 1 gól.

Cserék: Berta Blanka és Dobány Kitti (kapusok) – SZITTYA Lili, Osváth Petra, Reskó Vanessza, Pohner Orsolya, Stefanik Laura, Mátyás Anna, Czifra Lili.

Bona Gergő: „Harcoltunk, küzdöttünk, de elfogytunk. Ennek mindenki tudja, hogy mi elsősorban az oka. Köszönöm minden játéksomnak, aki jelenleg is a csapat része, és tisztában van vele, hogy mit jelent egy közösség tagjának lenni. Emellett érti, hogy ez mekkora felelősséggel jár, s önzetlen viselkedést tanúsít társai felé, akik mindig számíthatnak rá. Köszönöm azoknak a szülőknek, akik rengeteget áldoznak azért, hogy gyermekeik a lehető legtöbb edzésen tudjanak részt venni és a lányoknak, akik a nagy terhelés mellett, kiválóan tanulnak, és hétről hétre helytállnak az iskolában is.”