Bartl Eszter edző gondolatai a játéknapról:

Ismét találkoztunk a Tarján SE csapatával. A lányok meccs előtt az öltözőben annyit mondtak “Eszti néni én félek tőlük!” Erre a válaszom a következő volt: “lányok azért, mert múltkor kikaptunk tőlük és van pár balkezes a csapatban, nem jelenti azt, hogy félnetek kellene! Igenis vagyunk mi is olyan ügyesek, mint ők”. Úgy gondolom ez a mondatom be is igazolódott. Végig fej-fej mellett haladtunk, szép egyéni, illetve csapatmunkát láthattam a pályán a lányoktól, sajnos ezen a meccsen sem voltak a “barátaink” a játékvezetők, sok szabálytalanságot nem ítéltek meg, sérülések is voltak. Végeredményben 2 góllal maradtunk le, de derekasan küzdött a csapat a pályán, s megtettek mindent, hogy az övék legyen a győzelem!

Második meccsünket Pilisvörösvár ellen játszottuk. Sajnos a félpályás, egész csapatos emberfogás kifogott rajtunk. Lányokon is azt éreztem, hogy nem tudnak mit tenni, illetve magamat is hibásnak éreztem, hogy ezt a fajta védekezést nem gyakoroltuk eléggé. Próbáltam a lányokat az egyéni munkára/befejezésre buzdítani, de valahogy ez most nem jött össze. Tanultunk ebből a mérkőzésből is, remélem a következő találkozásánál már jobban megfogjuk tudni oldani ezt a helyzetet.